Gősi Vali: A tavasz misztériuma

Nézem a tájat 

a rügyeket vajúdó 

levelek közé rejtőző fákat 

a tavasz elé térdelek 

ég felé küldöm hálaimám 

hogy megélhetem még 

e rejtelmes feltámadását 

a világnak 

e fenséges újjászületést 

amint lágyan rám ejti 

illatos fátylát az alkony-ég 

elsimítva gyűrött 

magányomat