Oravecz Imre: Vándorhoz

1

Állj, ne bolyongj tovább, 

vágd botodat az útszéli gazba, 

húzódj egy fa árnyékába vagy egy fal tövébe, 

ülj le a földre és maradj veszteg, 

senki, semmi nem vár többé a világban.      

2   

Eltávozott a kertből a kedves, nyári rigópár, 

dér csípte meg a füvek hegyét, 

és elhallgatott az utolsó tücsök is, 

fordulj vissza a küszöbről, 

pakolj ki szépen a bőröndödből és tedd el: 

megöregedtél, ülj az ablak mellé és nézelődj.