A teremtés csodái

A teremtés csodái

Ady Endre: Szelid esti imádság

Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.

Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.

Ne ülje szívemet,
Nyomorék szivemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.

Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.

Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.

Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek
Istenes áhitattal,
Altató áhitattal.

Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza az ajkam: "Adj
csöndes éjt szüleimnek, adj csön-
des éjt mindeneknek. Istenem,
én járva-kelve, fölvirradva
és lefekve, imádlak, mint
édes Atyám. Jó Atyám, vi-
selj gondot rám, ámen."

Lator László: A rád zuhant idő alatt

A rád zuhant idő alatt
agyamban elsüllyedtél.
A sejtjeimbe zártalak,
világom része lettél.

Van úgy, hogy rád se gondolok,
de nem feledlek mégse,
s váratlanul felszínre dob
bensőm hullámverése.

S akár a kés, a gyötrelem
a rostjaimba mélyed,
hogy nemcsak bennem - kívülem
külön formádat éled.

A kútnál egyszer néztelek,
ívvé hajolt a hátad,
s éreztem, most is ellenem
emelsz magadban gátat.

Míg magát minden pillanat
a homlokodba ássa,
te máris készíted magad az
újabb változásra.

S hogy ott álltunk az elhagyott
paradicsomban társak,
szerettem volna szólni,
hogy nincs hozzád joga másnak.

De hallgattam. Vad kényszerek
szétágazó húzása tép.
Rossz nélküled. De meglehet,
ha volnál, nem volnál elég.

Jerzy Harasymowicz: Veranda

Habár együtt fekszünk
az ősz gyékényszőnyegén
a szél a magány
hét tetőjét
emeli fölénk

Dabi István ford.

Wisława Szymborska: Statisztikai összefüggések

Száz emberből

Mindig mindent tud:
ötvenkettő.

Minden lépésnél habozik:
szinte mindenki más.

Kész segíteni,
ha gyorsan megy:
negyvenkilenc.

Mindig jó,
mert nem tehet másként:
négy – na jó, talán öt.

El tud ismerni, irigykedés nélkül:
tizennyolc.

Ifjan megbotlott
(de már vége):
nagyjából hatvan.

Akivel jobb szóba sem állni:
negyvennégy.

Örökké retteg
valakitől-valamitől:
hetvenhét.

Boldogságra képes:
legfeljebb huszonhárom.

Egymagában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
több mint a fele, annyi szent.

Kíméletlen,
ha alkalma nyílik rá:
jobb, ha még nagyjából
sem tudjuk.

Visszatekintve bölcs,
nem sokkal több,
mint előre.

Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
harminc
(bárcsak tévednék!)

Összecsuklik a fájdalomtól
és nem lát reményt maga előtt:
előbb-utóbb nyolcvanhárom.

Igaz ember:
alig harmincöt:

Vagy, ha úgy jobban érthető:
három.

Szánalomra méltó:
kilencvenkilenc.

Halandó:
százból száz --
ez a szám soha nem változik.

(Kepes János fordítása)

Bódás János: Végtelenség

 Az Isten belefér egy röpke percbe, –

és mégis végtelen időt betölt.

Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje, –

mégis szavára mozdul ég s a föld.

Az Isten az, ki könnyű csendes álmot,

s csillagokat ostromló vágyat ad, –

s míg roppant változásokat igazgat,

megolvasgatja a hajszálakat.

Stanislaw Franczak: Szabadság

Leromboltam

minden hidat amit
én építettem
Felgyújtottam
minden vonatot amik
a gondolataimat vitték
Kivágtam
minden virágot amik
képzelet-mezőimen
nyíltak

Kimentem
a cellából ami
nem volt börtön
Most szabad
vagyok
futkoshatok
az egyik határtól a másikig

Dabi István ford.

Mieczyslaw Czychowsky: Gengszterek

Szólhatsz igazat
de lehet rosszul értenek.
Rosszul fogadnak.
Lehet meg nem értenek
és ellenségként fogadnak.
Elhallgattatnak.
Hallgatásra ítélhetnek.
Levághatják a fejed.
Kérhetnek és fenyegethetnek,
hogy ellenkezőleg határozd meg magad.
Leköphetnek, megugathatnak
    embertelenül
    galádul
    hazugul.
És mire számítanak a gengszterek?

Dabi István ford.

Fodor Ákos: Nyomorultak

Templombanhívő.

Köldökalattszerelmes.

Zsebébengazdag.

Ágai Ágnes: Énekek éneke

Ő az én társam az idők végtelen óceánjában,
Ő az én társam a múlt süppedékes iszapjában
és a jelen töredezett gránitkockáin.
Ő az én társam a harmatcseppek szivárványgömbjében,
és a rezge fényű bolygók kerengésében,
a párálló csendesség bozótjában,
és a véredényeket összeszorító rémület páncéljában.

Ő az én társam a csordultig merített vederben,
az egymás fölé hajló testek mágneses erőterében,
az összesimuló tenyerek fészkében.
Ő az én társam az ébredések opálos öntudatlanságában,
a nappalok kilyuggatott bérletkártyáiban,
a dróton áthatoló sóhajokban,
és a lég hullámhosszain felsüvítő jajkiáltásokban.

Ő az én társam a rejtett mélyeket döngető magzatmozdulásokban,
a leszakadt inggombok cérnaszálaiban,
és a víz világ-tükröző negatívjában.
Ő az én társam a betűvé szilárdult gondolatban,
széttátott napsütésekben és záporesők redőnyében.
Ő az én társam a felfutó higanyszálak ezüstjében,
és a kiolvasott újságok zörgő bordáiban.

Ő az én társam a magány süket verméből kidörömbölő
egymás keresésben, a paplanmelegségű beburkolások
rejtettségében, az elfésült kételyek csitulásában,
a minden lehetségest feltérképezőte ki vagy – kérdések kanyarulataiban.
Ő az én társam a szemhéjat lezáró ujj kegyeletében,
a sziromhullató elmúlások felpúpozó örökkévalóságában.

A teremtés csodái - Tavasz

Tavasz

Julia Hartwig: A te természeted

A te természeted rossz Ebbe nyugodj bele
Rajtad keresztül szól olyan hangon mi megriaszt
Olyan szavakkal amik - úgy tűnik - nem voltak benned
Más formában tör fel belőled mint amilyennek gondolod
mint fortyogó kénszagú forrás
ami alatt elájulnak a látszat rétjei

Dabi István ford.

Stanislaw Franczak: Mondd meg végre

Nem értelek

szikla

miért vagy kemény

amikor a lábad előtt

kétségbeesetten térdel a szél

és zokog az eső

nem értem

minek ez a makacsság

még a nap is

a csillagok is sőt a hold is

meg akarja törni

ezt a hallgatást

nem értelek

mondj végre

igent

Dabi István ford.

Andrzej Grzyb: Három szabad versszak

I.

Hallgatni kell
És meghallani
Akkor is ha a tompa visszhang
Kavicsként hull az égből

II.

És meghalni nem szabad
Ha csak a halálon át
Legyen több mint az életen keresztül

III.

Nem menekülsz el
Az álmok és a hibáid elől
Nem rejtőzhetsz a félénk tekintetek
És a hideg könnyektől jeges szemek
Mögé soha

Dabi István ford.

Julia Hartwig: Cápák

Vigyázz, egy csepp véred se hulljon Magadhoz csalogatnád őket
Mindig körötted köröznek éhesen. Árnyuk elsuhan az
ablakod előtt.
Hirtelen felbukkannak az utcasarkon.
Betörnek hozzád összezúzva házad ajtaját.

Dabi István ford.