Endrődi Sándor: Én voltam?…

Én voltam az a nyugtalan gyerek, 

Ki egykor annyi álmot kergetett, 

S szentül hivé: mit érez, gondol, az 

Mindennél igazabb igaz?!  

Én voltam az a szilaj, vad legény, 

Ki szenvedélye zúgó tengerén, 

Szívét tépdesve száguldozta át 

Az örvényt meg az éjszakát?!  

Én voltam az a dacos férfi, én, 

Ki egykor az egeket döngetém, 

És a világot tettvággyal teli, 

Újjá véltem teremteni?!…  

Mintha kiégtem volna teljesen,

El-eltünődöm szenvedélytelen; 

Fölöttem hideg téli csillagok… 

Vihar voltam, most csend vagyok.