Egyik Jézus, másik én vagyok.
Ő elkísér engem, és velem szenved,
Hogy ne legyek olyan elhagyott...
Őrajta is durva ruha van,
Nincs bársonyból, és nem is puha,
Olyanba akart lenni mint én,
Pedig az enyém csak koldusruha.
Sokat szenvedtünk már mi együtt,
Éjeket és napokat fázva át,
De hóban, viharban, szélben, fagyban
Mellettem áll! Ő, a " LEGJOBB BARÁT."
Mégis, amikor jött a Sátán,
s fölkínált mindent, amit lehetett,
Jólétet, fényt és gazdagságot,
Otthagytam Őt, aki szeretett...
Ekkor szomorúan rámnézett Jézus;
Halkan csak annyit mondott nekem:
" Gyere bármikor vissza hozzám,
Az lesz majd az én örömünnepem!"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése