Boschanszky Anna emlékére
Hol vannak a kedves régiek,
akikről azt hittem, a tenyerükben
hozzák a Napot és végig gurítják
a szobám ablakán,
amikor megérkeznek hozzám.
Hol vannak a hétpecsétes titkaimat őrzők
akikkel a felemás határokat is bejártam.
Csak az én arcom fehéredik, sápad,
amikor rájuk gondolok.
Valahonnan a távolból integetnek felém,
mindegyikük tekintetét magamon tartom,
már elmaradtam tőlük, nem érem utol
a halálba menetelő, lassú léptű léptüket.
Amikor megyek a felüljárókon,
kinyílik nekem az ég, ablakán benézek,
keresem a kedves régieket,
csak az én arcom fehéredik, sápad,
egyszer majd utolérem őket.
Tenyerükben Napot tartanak akkor is,
és végiggurítják az örök sötétségen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése