"A vándor útja véget ért, az út elfogyott."
"Az emberek azt kérdezik: mi lesz a halál után? Erre így kell felelni: ha te nem csak szájaddal, hanem szívből mondod - legyen meg a te akaratod, ahogyan a földön, úgy a mennyben is - ez azt jelenti, ahogy ebben az ideiglenes létben, úgy az öröklétben is, neked gondolkodnod sem kell arról, mi lesz a halál után. Add át magad a Mindenható akaratának, dicsőítve őt; tudván, hogy ő a szeretet - így hát mitől kellene félned? Krisztus haldokolva mondta: "Atyám! Rád bízom lelkemet!" Ha valaki ezeket a szavakat nem csak a szájával mondja, hanem tiszta szívből, akkor annak az embernek több nem kell.
Ha az én lelkem visszatér az Atyához, akkor vele semmi a legjobbon kívül, nem történhet." Lev Tolsztoj
"Ha megbarátkoztunk a halállal, minden hetet, minden napot ajándéknak tekintünk majd."
"Nehéz meghalni azoknak, akiknek nincsen Megváltójuk."
"S ha a feledés gyomja a sírodra nő,
Nem utal rád más, csak egy megkopott kő."
 |
"Már hallgat a szív. Fölhangosodnak
Isten léptei."
|
"Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok."
23. Zsoltár
Dávid zsoltára
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól,
mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal;
csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján,
s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
Dávid zsoltára
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól,
mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal;
csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján,
s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
A temetőben kivágott tölgyfa. Amikor megláttam, ez a gondolat villant át rajtam, az élet diadala a halál felett.
"...ha meghal is él..." (János 11, 25b)
Annyira, de annyira egyértelmű... vagy mégsem?