nem bíztam soha sem magamban sem másban
vacogtam örökös hideglelős lázban
voltálmaink kertjét benőtte a gaz
a hamisra mondták nékem hogy igaz
az utat amin szöktem elfedte a hó
csak ne lettem volna oly nagyon mohó
arcod vékonyka üvegje megrepedt
elfogytak kezedből mind a fegyverek
cipelsz magaddal vonszolsz tovább mégis
mintha számodra én volnék a fétis
nincs érdemem sem éltem sem halálom
benned magamat sehogy se találom