halk szárnyakon száll, simogat, vigasztal,
elringat, s lágyan távolbavesző
csengésével álmodozni marasztal.
Oly szines, mintha messzi kék hegyek
aranyporos lágy öle szülte volna
és bájos, mint a bárányfellegek
szellősodorta lenge páratolla.
De szép az erdő! Büszke, bölcs, vidám
fáknak zászlója leng a nyári égben,
s az ágakon át száz fényfolt nevet.
Ám lenn az ősi, ismeretlen mélyben
gyilkolják egymást néma, vad tusán
a görcsöskarmu, szikár gyökerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése