Vagyok aki vagyok.
Érthetetlen eset
mint minden eset.
Hiszen lehettek volna
más ősök az enyéim,
máris más fészekből
repültem volna ki,
más fatörzs alól
kúsznék ki pikkelyesen.
A természet ruhatárában
van öltözet elég.
Póké, sirályé, mezei pocoké.
Mindegyik mintha ránk öntötték volna
és hordjuk engedelmesen
míg szét nem szakad.
És se választottam
de nem panaszkodom.
Lehettem volna valami
sokkal kevésbé személyes.
Egy a rajból, bolyból, zümmögő gomolyból,
egy látkép széltépázta darabja.
Valami sokkal kevésbé szerencsés,
prémjéért tenyésztett,
ünnepi asztalra szánt,
tárgylemezen úszkáló.
Földhöz kötött fa,
amelyhez tűzvész közelít.
Érthetetlen események folytán
eltaposott fűszál.
Egy fickó sötét csillag alól,
mely másoknak világít.
És ha félelmet keltenék az emberekben,
vagy csak undort,
vagy csak szánakozást?
Ha nem a kellő
törzsbe születtem volna
és bezáródnának előttem az utak?
A sors mostanáig
kegyes volt velem.
Mi lenne ha nem emlékeznék
arra ami jó volt.
Mi lenne ha nem hajlanék
a hasonlítgatásra.
Ha én lennék – de csodálkozás nélkül,
vagyis
valaki egészen más.
Csordás Gábor fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése