tarts velem e komor éjjelen,
és elbújt a rókalukba, várva,
hogy én majd követem -
Hirtelen rájöttem, hogy nem azt
mondom, amit gondolok és hogy
nem azt gondolom, amit gondolhatok
Azt is láttam, hogy nem látok semmit:
hogy csak mások életét szőhetem
egybe - valami fura köntösbe,
s azt kiteríthetem -
így egyedül voltam, és tolvajnak
éreztem magam.
*
Az értelmet rég cserbenhagytad
(vagy cserbenhagyott az értelem?),
még mindig kutatod hűlt helyét,
és ajándékra vársz, hogy küldje
meg az ég
Megküldi, várj csak türelemmel,
hisz türelemből él és hal meg
minden ember -
Így szólt a róka, s hogy meséje
véget ért, még egy imát elmormolt
a rókakölykökért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése