és annyiszor álmodtál rólam,
hogy mihelyt visszatérek,
megpillantom a szemedben
a fény reményét.
Itt vagyok én - szomjaztam az óceánban
fáztam a sivatagban
és aludtam
az orkánok tenyerén.
Az érzés rubintjánál drágább
kincset nem hoztam neked,
hogy ismét itt lehetek a fényben,
amiben átfon a tekinteted.
Öt-tollú galamb szállt
a karomra -
a kéz, amely kinyitja előttem
az utolsó kaput.
Dabi István ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése