Dorombolása dallamos,
A szalagján: őse ki volt,
A bundája pompázatos.
Hátát nem húzza föl soha,
Minden lépése oly finom -
És talpa, a bársony-puha
Rég nem jár leopárd-nyomon.
S az Idő kiirtotta benne
A dzsungel-ösztön sejteket,
S az ember keze megnevelte,
Hol múlt veszély leselkedett.
Láttam: a forrás tükre mellett
Hogy elhaladtak emberöltők,
A fűben madár szárnya rebbent,
A macska karmai megölték.
E titkos-vad ugrás mögött
Felgyulladt valami sugár,
Úgy tűnt: egy abesszin kölyök
Hangján sikolt föl a madár.
Képes Júlia fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése