segítesz lépnem, továbbmennem.
Nem vagy hiába, önmagadnak.
Elpusztul, akit veszni hagynak.
Emlékszem tenger homokjára,
semmibe veszett óhazára,
emlékszem szárnyas álmainkra,
formátlan lélekjavainkra.
Te jó közel vagy, de a dolgok
felé rossz grádicson bolyongok!
Megtelt a világod lépcsőkkel,
könyörtelen emelkedőkkel.
Nem pihenni küldtél a földre,
síkon sétálni örömödre;
hajolj le hozzám, hogy erős legyek.
Tegnap felmentem, ma is felmegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése