Álarc nélkül álarc nélkül
a felzaklatott hangszeren játszom neked
és érzed az élet mély árama habzik körülötted.
Ne a sejtelmek az értelem fénye vezéreljen.
Milyen szép ahogy fiatalságod szirmai
kinyílnak a vándor előtt aki a partok
vad bozótosain át közeledik.
Ne a hátad arcodat mutasd felém
mosolyodat amint ragyog a sötétben.
Magammal viszlek egyszer kedvesem
saját kezemmel épített hazámba
ahol a farkas nem öli meg a bárányt
napsugárhintán ringatja magát a gerle
s te nyújtod felé az aranyszínű kölest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése