A ház csendes volt, a világ nyugodt.
Az olvasó átlényegült a könyvvé,
S a nyári éj a könyv tudatos lényét idézte.
A ház csendes volt, a világ nyugodt.
Szavak szóltak, mintha nem volna könyv, épp
Csak az olvasó bújná a lapokat, mert
Ezt akarná, a Tudós akarna lenni,
Akinek a könyv: valóság, akinek
A nyári éj egy tökéletes eszme.
A ház csendes volt, más nem lehetett. Ez
A csend a jelentés része volt, az elme
Része: a hibátlan közelítés a könyvhöz.
S a világ nyugodt volt. S az igazság egy
Ilyen nyugodt világban, mely nem jelent mást,
Maga a nyugalom, a nyár s az éj,
A könyv fölé hajló, kései olvasó.
Tandori Dezső fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése