Édes jó anyukám, tudod-e, hogy beteg?
Megfogyott arcáról lehervadt a rózsa,
Jókedvének elszállt tarka pillangója.
Erőtlen két keze liliom levele,
Ha verni akar is, csak simogat vele.
Tegnap a szép kötőm egy kis kávé érte,
A csipkéjét pedig... Mégse pörölt érte.
Bárcsak pörölne már, bárcsak csacsogna már,
Mint bukdácsoló kis fiára a madár!
Szegény anyukámon ki segit, ha nem te?
Gyógyitsd meg, gyógyitsd meg, aranyos istenke!
Juttass arcára a rózsák pirosából,
Fénytelen szemébe napod sugarából!
Gipsznyuszimat akkor teneked adom én -
Egyik lábára már úgyis sánta szegény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése