Te voltál nekem a zene,
s most nélküled bolyongnak
a hangjaid az űrben,
oly hullámhosszra állva,
mit nem foghat fel élõk füle már.
Nekem kell utánuk erednem,
csak én tudom a kulcsot.
Kezdem már dallamát
megformálni a számban
egy éneknek, amelyben
együtt a vég s a kezdet,
s mely már sem te nem vagy, sem én,
csak valami végtelen nagy
boldog csodálkozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése