Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

***

Paudits Zoltán: Csak a szerelem        

(Nagy Lászlónak)   

Csak a szerelem visz át 

létünk hullámtengerén, 

csak a szerelembe oltott 

boldog, vak remény.  

Csak a szerelem visz át 

az erőtlen évek alatt, 

csak a szerelembe szőtt 

görcsös akarat.  

Csak a szerelem visz át 

az árnyakból a fénybe, 

csak a szerelembe font 

álmok messzesége.  

Csak a szerelem visz át 

életből halálba, 

csak a szerelembe égett 

szívem ragyogása.  

Csak a szerelem visz át 

fogában tartva, 

csak a szerelem visz át 

a túlsó partra.