Nagy István Attila: Mennyi halállal

               

             Albinoni: Adagio  

Mennyi halállal halsz, 

amíg eljutsz a végső menedékig, 

a semmitlen semmi partjain túlra, 

ahonnan visszatérni se kíván az ember. 

Mennyi vággyal vágyik az ember, 

amíg arccal bukik a folyó vizébe, 

s nem kínozza a szomjúság, 

sem az esztelen alámerülés, 

nem gondol a megadásra.  

Mennyi halállal halsz, 

amíg kifényesül a lelked, 

s magad leszel a büszke folyam, 

amelyben mások megmerülnek, 

szótlan szóval esengenek, 

te leszel a befogadó tenger,

megtelsz nagy-nagy szeretettel. 

Nem gondolsz többé a múltra, 

hogy mennyi halállal hal az ember, 

amíg eljut a végső menedékig, 

sem arra, mit ér, ha a vágy mégis 

visszatér.

*

Albinoni: Adagio