1.
Ez az elkoptatott szív.
Ez a rongyolt tüdő.
Ezek a szétszaggatott idegek.
A szem a semmiségbe réved.
A száj keserűen lebiggyed.
Egy ember,
akin már nem segíthet senki.
Csupán egy asszony,
aki mégis, minden áldott reggel
biztatva rámosolyog.
2.
Ezek az átvirrasztott éjszakák.
Ez a fülelő lapulás a rettegésben,
hogy lélegzik e még.
A kialvatlanság, a soha nem
csillapuló szorongás.
Egy asszony,
akin már nem segíthet semmi.
Csupán a szüntelen kikényszerített
csöndes erő, hogy minden áldott reggel
biztatva rámosolyogjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése