Halk lombhullás. Már rádköszön az ősz,
ha elléptet kis ablakod előtt.
Rövid volt a nyár? – Minden illanó,
az ősz is elfut, aztán itt a hó.
Rövid az élet? – Tavaszi szelek
indulnak és eljátszanak veled,
aztán elsurrannak s magad maradsz,
mint a szedett fa ablakod alatt.
Vagy talán mégse? Nem volt kába hit:
új élet bontogatja szárnyait
benned, s belőled ami megmarad,
magukba szippantják a sugarak,
aztán tovább viszik a végtelen
útján robogva – veled és velem –,
s mire mégegyszer rádköszön az ősz,
meghajtod ősz fejed az Úr előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése