létem világosában állok itt
és sóként üt ki rajtam a világ
a vak szív fényről színről álmodik
az éh belőlünk minden jót kirág
Isten látott bennem fantáziát
úgy gondolhatta magában legyen
a Teremtő fejébe mondd ki lát
különben is kolonc az értelem
ami lehet megtörténik velünk
hiába mindig késik a csoda
várunk amíg ki nem hűl életünk
lakolsz bár nem követted el a bűnt
elmenekülnél már de nincs hova
mert úgy van az hogy te vagy mindenütt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése