Amit nem láttam a világból,
nem érdekel már.
Amit láttam is, lassan elfelejtem.
Sziklán ülök, hálómat bogozom,
hallgatom a hullámok mormolását.
Vagy nézem udvarom zugából
dárdavető ifjak vetélkedését.
Hogy kétannyira dobtam valaha?
Mindegy. – Leég a láng,
füsttel, korommal hamvadnak a fáklyák.
Gyerünk aludni, Penelopé.
Hanem azért az ablakot
hagyd nyitva éjszakára.
Bármelyik pillanatban
szólhat a tengerről a hívás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése