"Mert aki vet az ö testének, a testből arat veszedelmet." Galata 6,8a
Egy asszony panaszolta: Hallod, hogy beszél velem a lányom? Azt mondtam: hallom. Pontosan úgy, ahogy te beszéltél az anyáddal. A saját eljárásunkban részesülünk. "Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Mt 7,2b). Csak egy kicsit megrázottan. Mindent visszakapunk. Mert aratás nem csak az ítéletkor lesz, hanem már itt is. Ahogy beszéltél a szüleiddel, úgy beszélnek majd veled a gyermekeid. Olyan türelmetlenül, olyan könyörtelenül, olyan rendreutasítóan, ahogy tőled hallották. Mindent visszakapunk, mert nő a vetés. Gondolj arra, hogy beszéltél sokszor az anyósoddal, amikor forgattad a betegágyon. Nem törődtél vele, hogy az neki fáj. Valaki mondta, hogy mindent megcsináltam neki. Na de hogyan? Érezte szegény, hogy mennyi bajt csinál neked, hogy legjobb volna már nem lenni. Egyszer te is foroghatsz még az ágyban. Hiába mondod, hogy egyik gyerekemnél sem akarok megöregedni. Ha valaki megsért, jönnek a magadat igazoló gondolatok. Megtelik a szíved hirtelen haraggal, keserüséggel. Tudod, hogy ki megy bele tönkre? Saját magad! A gyűlölet belül rág. Egy spártai kisfiú rókát lopott. Megfogták, de ő azt mondta: Nincs nálam. Ott volt az ingében, és a róka belemart a lelkébe. A harag beléd mar! Tovább faggatták a fiút, de újra csak azt mondta: Nem láttam, nincs nálam. A róka mindig beljebb mart, egészen a szívéig, és átharapta. Valaki járt ezen a földön, Aki gyógyulást, szabadítást vetett. Soha semmi mást! És aratott könnyet, vért, ostort, töviskoronát, keresztet. Mert Ő bűneid büntetését aratta.
Forrás: Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése