Hálásan köszönöm, Uram,
hogy hetvennégy évem alatt
csak kétszer kellett
a bombázások elől
hetekre a pincébe bújnom,
és csak egyszer lőtték szét
fejem fölött a házat,
de szerencsére mind megmaradtunk.
Hálásan köszönöm, hogy
tiszta párnára hajtom a fejem,
és kertünkön nem katonák
gázolnak át, csak a feketerigók harcolnak
elszántan a fészkelőhelyért,
előbb a borókafa ágai között,
majd lent, a gyepen.
Furcsán lelóg, majd rebben,
villan a szárnyuk, a csőrük.
Nem tudom, hogy élet-halálra
vívnak vagy megadásig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése