a vékony szálú nyári esőre
az égből kukucskáló angyal
lengedező hajára
nevetgélő csöndes eső volt
az eget a földhöz fércelő
türelmes eső
emlékszel a gyöngéd fájdalomra
ahogy pici patáival végigkocogott
kipirult arcunkon
emlékszel kivel ültél a titokban
elkötött csónakban
aki szégyenkezve loccsintotta rád
szeme kékjét és simogatta
libabőrös lábadat
nagyokat csobbant az evező
mintha azt akarta volna mondani
ne menjetek el
maradjatok itt a kamaszkor peremén
a titkok senkiföldjén
emlékszel
van mire emlékezned
vagy csupán légvárat építgetek
akaratlanul elorozva saját
valódi történeted
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése