szelíd fényében hunyorogtak .
Már zátonyra vetett kalóz vagyok csak.
Álmodni még? Csattog a viz sziklán.
Magam vagyok. Látom villanni halkan
a kedves mosolyát - mint egy sirály
vergődik még s elmerül a viharban.
A homály mint hídeg kigyó úszik rám,
de már tudom, hogy nem fog győzni rajtam.
Szomjas vagyok, s csak az nem kap vízet,
aki a szomjúságról is lemond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése