elég volt, hogy megismerd szívemet;
hogy azt is megértsd, ami a szavakban
mélyen rejtőzik, mert kimondhatatlan;
mert amit cselekszünk, jobban elárul,
mint amit annyi csak fecseg magárul.
Két évtized magát kettőzte már,
napunk is lassan hajlófélbe jár:
mondjunk derűs búcsút az ifjúságnak;
vágyak, gőgök, dühök szelidre válnak.
Ne kívánj többet nekem, sem magadnak
csak amennyit türelmes őszűnk adhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése