2021. július 31., szombat
Mai Ige: A bizalmas barát értéke
Károlyi Amy: Annunciáció
jól vigyázz,
hol ült és állt és járkált és beszélt.
A helye megmarad:
Akár kőben
a levél-nyomat.
És minden angyal Gábriel,
egy üzenettel teherbeejt.
Ezentúl kettős gondban élsz,
hogy megszüljed, vagy merre rejtsd.
Ezentúl többé nem vagy egyedül,
és ketten léptek, hogyha lépsz:
a látható és láthatatlan
terhét hordani irdatlan nehéz.
Csak egy a nehezebb,
ha eltűnik.
Csak egy a nehezebb: a könnyűség.
Hamvas Béla
*
(részlet, A láthatatlan történet című esszékötetből)
Kálnoky László: Egyszerű fejfa
Kálnoky László: Várakozás
2021. július 25., vasárnap
Simándi Ágnes: Várakozás
Simándi Ágnes: Visszatérni
Jékely Zoltán: A csend jajszava
Keresztury Dezső: Jókívánság
Keresztury Dezső: Beszélgetés
2021. július 23., péntek
Biblia
Csorba Győző: Leszek falevél
Mai Ige: Az egyedülmaradás ajándéka
2021. július 17., szombat
Parancs János: Remény és harag nélkül
a keresztes háborúból hazaérve.
– Nem bántam meg semmit.
Csak egy kicsit elfáradtam.”
Anélkül hogy észrevettem volna,
fogaim nagy része kihullott,
és csak ritkán horgad föl bennem
a régi tűzzel a régi vágy, hiába
kínálkozik magakelletően az alkalom.
Belátó lettem, megértő; megöregedtem.
Ami lehull, ami veszendő, az az enyém,
a páraként elillanó, sajgó káprázat.
Többre nem is tartok már igényt.
Amit el akarnak venni, azt önként adom.
Csak a jó szívvel nyújtott ajándékot
fogadom el, azt szemelgetem szomoruan.
S amit kevesen hisznek el a Földön,
annak tudatában élek és cselekszem:
a világon végül nyomunk sem marad.
Rajnai Lencsés Zsolt: Csak szavak
2021. július 15., csütörtök
Biblia
Reményik Sándor: Egymás helyett
Rákos Sándor: Áldassék a verő kéz
Verő László: Talán
Trausch Liza: Gazdag és Lázár
Forrás: Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből
2021. július 13., kedd
Hajnal Anna: Álmodtam?
Szakáli Anna: Ott leszek…
Rákos Sándor: Jelenések könyve
Gál Sándor: mélység
Gál Sándor: májusi hullámzás
2021. július 10., szombat
Radnóti Miklós: Julius
Márai Sándor: Köszönet a nőknek.
Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet.
Forrás: Márai Sándor: Füveskönyv (részlet) A nőkről általában