I.
Egy kis madár.
Verebecske.
Esőben ázó
Hóban fázó
lelkecske.
Tollai közt
napdárdát dob
a tikkasztó nyár
s ő már
egy csepp vízzel
az "íze nincs ízzel"
beéri.
Éhét csillapítja
naponta egy morzsa,
és szótlan
tűri amit sorsa
rá mért.
Nem zúg haragja
nem jajong hangja
ügyet se vet rá senki.
Ki venné észre
ha meghalna?
II.
Pipacs.
egy szál pipacs.
Törzse nincs, se ága
csak szára, meg virága
s gyökere,
mi gyönge
kapasza a léthez,
de mi köze az
egészhez?
Egy fuvallnyi szellő
mi naponként eljő
néki orkán.
S élte oly rövid, semmi,
és nem is tud hol
megpihenni.
Hangja nincs
se csókja, se könnye,
se illata, se íze
csak közönye.
Egy kis "lelke-nincs" virág.
olyan, mint ez a világ.
III.
Kopott ember
a lét horizontján
A húsa mint ázott kender
lóg a csontján.
Aszott,
és elhagyott.
Üstökét idő
keze markolja
ajkát a halál csókolja.
Elárvult,
egy baráttól elárult
hitében elájult
agg úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése