lásd Uram
esteledik
bennem és körülöttem
nő az Öreg sötétség
de szívem félelme
fiatal marad
válni készül
tőlem a világ
válni készülök
a világtól
akkor hát miért féltem
oly vadul magamat
te bölcs rendelésed tán
célod van még velem
azért rettegtetsz
élni rettegtetőm
rettegéseimmel
vagyok előtted kedves
az üres kezűt
könnyen útra bocsátod
nem vered félelemmel
de kire sokat bíztál
s valamit is még
át nem adott
annak a szólítástól
reszketve félnie kell
öreg mesterként
pálcát suhogtatsz
így juhászítván
vásott nebulót
szívünkbe félni
halált ültettél
megyünk sietve
míg lábunk alól
ki nem fogy az út
hála hát a
félelemért is
ha művünk így
előbb kész
bármennyire
fáj is verése
áldassék érte
a verő kéz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése