a száj köré. Az álom gyöngéd ujjai,
amikor este lezárják szemhéjunkat,
a szem sarkába árkokat szántnak.
A hegedű vékony húrokat feszít az arcra,
mit várhatunk hát a doboktól?
A vágtázó hadaktól, a felhőszakadástól?
S ki irányítja mindezt? Régi lemezként
ki forgatja az arcot?
Ki helyezi a fáradt
tűt szeretetteljesen
a lemez barázdáiba,
ki hallgatja így hangját urának…?
Tözsér Árpád fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése