és nyíljon meg gondolataid előtt,
szűrjék át a kavicsok,
butaságod váljon humusszá,
sötétséged fekete földdé,
és hajtsanak belőle növények,
de nemcsak ördögbogáncs,
hanem árvalányhaj is.
2 Küldjön néked segítséged
az oszthatatlan, legyen egy része
a tiéd, és a többi se legyen másé,
úgy hogy elzárhassa előled.
Persze te se rejtsd el azt a kis
darabot, amit belőle kaptál.
3 Emlékezzen meg rólad
az örökkévaló akkor is,
ha nem áldozol neki ételt,
de még időt és gondolatot se sokat.
Ne vegye közönyöd tagadásnak,
tagadásod ellenségességnek,
félelmeid hitnek, hited hazugságnak.
4 Csak azt ne várd, hogy minden
kérésed teljesítse,
de azt se, hogy látványosan elutasítsa
valamelyiket, és hinni végre
a dac hozzásegítsen.
5 Ezek autókban bíznak, amazok
számítógépekben, vagy csak
egyszerűen egy játékállatban,
mi elveszítjük bennük a bizalmunkat,
csak magunk maradunk magunknak,
és az már ő, az egy, a fél, a százezred,
az oszthatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése