mintha a vesztőhelyre menne.
Már minden rajta kívül van.
Szél és eső.
Mint víz a libatollról,
peregnek róla a napok.
Hallgatag száműzött
zárt ajtók mögött.
Csak bent, a redőnyökön túl,
a háncs gyertyavilágánál
éli életét, telnek napjai.
S árnyak, a függöny rezdülése sem
árulja el, hogy bent valaki
ül és hallgat.
Tőzsér Árpád fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése