És mi ünnepelni jöttünk karácsonyra.
Tavaly is együtt voltunk e napot várva.
Sok víz folyt azóta az öreg Dunába.
Közben már többször is nehéz hírek jöttek;
Néhányan közülünk „örökre elmentek”.
Múló napjainkban csak ez változatlan:
Gyermek jött el a betlehemi jászolba.
Jóllehet, Ő értünk szegényen született,
Megízlelte velünk a földi életet.
Legyen hát ma nekünk legnagyobb kérdésünk:
Tudjuk-e, értjük-e, Ki született nékünk?
Isten volt elrejtve a kicsi Gyermekben.
Szentlélektől fogant meg egy tiszta Szűzben.
Ővele a földre égi béke jött el,
Megnyeri a békét, aki Reá figyel.
Ez nehéz időkben bátorítja szívünk,
És napjainkban is biztos menedékünk.
Megőriz, hogy képmutatók sose legyünk,
Mert ez aláásná krisztusi hitelünk!
Idős éveinkben sem hiába élünk,
Nyugdíjas korunkban van kötelességünk.
Az unokáink is jogosan várják,
Hogy legyünk számukra világító fáklyák.
*
„Az Ige testté lett, s lakozott közöttünk”,
S így szeretetének hordozói lettünk.
Dicsérjük karácsony örök üzenetét,
„Hirdetve az Úrnak kedves esztendejét”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése