s minő rontás mérge dobott ki? — hiszen lassan-lassan
árnyékká vékonyulsz s förgetegid valamelyikének
hegyszakadéka benyel majd! Milyen nyom az — felelj! —
minek futását szükülő orral szagolod — követed: Azé-e,
aki egykor elküldött ide, csontig soványodott,
szerencsétlen fekete — fekete párát, — avagy akárkié is lehet
s te csak futod bolondul míg a végén leszakadt
gombként gurulsz el valahová? Bizony-bizony, végtére is
már illenék tudnod a választ, nemcsak így szótlanul
kutyagolva verned fel az éjszaka bozótját, fülelvén
a távoli füttyöt, mely ha tán egyszer el is hangzanék,
párját hívó madárka jele lenne s nem — mint te sejted —
Isten szólna hozzád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése