eljött házunk elé egy
madár. Gyalogosan. Tört szárnnyal.
Bolondos esthomályba hullott
utánad kiáltott szavam —
marasztaltalak volna még
a diófák között.
Az úton.
Meglátta piros szívemet
a tél és
hószoborrá falazott. Nem hitte, hogy
vasárnap
nem vétek homlokon csókolni
fekete-fehér arcodat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése