Koslattam szenvedélyek mentiben,
Figyeltem éjszakákon a szivem,
Aludtam: nem, és egyeztem: igen.
Bámultam morgue-ban holtak vén fejét,
Választottam a dolgok jobb felét.
Kitértem, vártam, hunytam a szemem,
Kószáltam emberek közt nesztelen,
Szagoltam embert, bort, követ, ruhát,
Tagadtam egyszeregyet és csodát,
Hittem a földet s hittem a vizet.
Én vallom, hogy igen és hogy hiszek,
Vallom a Tátrát és a két kezem,
A nők szagát és azt, hogy vétkezem,
A csöndet és az őszesti derűt,
A félreállót és az egyszerűt,
Vallom a férfit, kinek szava fogy:
És minden egyszerűbb lesz valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése