„ Ne felelj az ostobának a bolondságához illően,
mert magad is hasonló leszel hozzá!”
(Péld 26:4)
Ez az ige különösen élesen szól hozzánk a mai világban. Olyan korban élünk, amikor a világháló szinte szünet nélkül ontja magából a véleményeket, indulatokat, gúnyt és bántást. Sokszor nem az igazság számít, hanem az, ki tud hangosabb lenni, ki tud nagyobbat sebezni a másikon. Szavak röpködnek következmények nélkül – vagy legalábbis így tűnik.
És milyen könnyű belecsúszni ebbe… Visszaszólni. Megvédeni magunkat indulattal. „ Helyretenni” a másikat ugyanazzal az eszközzel, amivel minket bántottak.
Isten igéje azonban megállít. Nem azt mondja, hogy mindent némán tűrjünk el. Nem azt, hogy ne lenne helye az igazságnak vagy a bátor kiállásnak. Hanem azt mondja: vigyázz, hogyan válaszolsz. Mert miközben vitát nyernél, önmagadat veszítheted el. Miközben igazad van, lealacsonyodhatsz arra a szintre, ahová soha nem akartál tartozni.
És nem, nem azt kéri Isten, hogy mosolyogjunk, miközben sebeket kapunk. De a hit megélése sokszor abban mutatkozik meg, hogy nem válunk olyanná, mint akik bántanak, még akkor sem, ha belül elfáradunk.
Ha ilyen helyzetben vagy, gondolj erre:
Az, hogy most nehéz pozitívnak maradni, nem kudarc.
Az erődet mutatja, hogy nem keményedsz meg.
A kitartásod jele, hogy nem kezdesz visszasebezni.
Az pedig a hited sötétséget is beragyogó fénye, amikor még mindig keresed a csendet, az Igét, az imádságot.
A csend olykor nem gyávaság, hanem erő. Az elhallgatott válasz nem vereség, hanem méltóság. A nem kimondott szó sokszor tanúságtétel: arról, hogy mi máshová tartozunk.
Krisztus követőiként nem a hangosabb szó a fegyverünk, hanem a tiszta szív. Nem az indulat, hanem a bölcsesség. Nem az, hogy mindenre reagáljunk, hanem hogy megkülönböztessük: mire érdemes válaszolni, és mire nem.
Isten ma is erre hív: maradj önmagad, maradj az Övé, akkor is, amikor a világ lehúzna.
Forrás: Napi Ige és gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése