Kabós Éva: 80 évesen

  Szeretnék versben elbúcsúzni
  attól, mi szép volt nekem,
  “törvényen kívül” is fény,
  és virágok a hegyen…
  Oly szegényen ezüstöm volt a
  lármázó patak,
  szépen búcsúzni
  fáradó agyamban már
  nincsenek szavak…
  A fények ott játszanak
  még mindig a hegytetőn,
  de elérni a
  csúcsokat már nincs erőm -
  nem jutok fel a
  rímeket-rejtő hegytetőre,
  vonszol magával
  erdélyi sorsom nyolcvan éve -
  s nincs már erőm bontani
  piros fonalat: teremteni párnát, terítőt
  - az ősit -, írásosat…

  De még szeretném megköszönni,
  mi szép volt nekem,
  fényt és virágot
  a Mezőség dombjain,
  és a székely hegyeken,
  megköszönni a hópelyhet
  és napot,
  az eltévedt golyókat
  és az eltaláló szót -
  Egy versbe zárva megköszönni,
  hogy még itt vagyok!