László Noémi: Hajnali vers

Még óvakodva lép az ébredés.
Vékony kezét kinyújtja, várom.
Magasra nő a félelem a láthatáron.
Felleg hajol fölém. Ma épp oly nincstelen.
Ha szólna, érteném. Lassan megismerem,
ahogyan téged, a legutolsó menedéket.