Kettesben...
" Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen."
2015. szeptember 1., kedd
Parancs János: Ahogyan
Ahogyan gyermeki bizalommal
kinyújtotta a kezét.
Ahogyan tehetetlenül.
Ahogyan magárahagyottan.
Ahogyan egyre nézte, várta.
Ahogyan végül megértette.
Ahogyan a kezét visszahúzta.
Ahogyan a sorsát elfogadta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése