Két idézőjel közt némuló idézet:
születés és halál igézetében élek,
csak azt nem tudom, kinek az igéje
vagyok – csöndé? fényé? – vagy az istené-e?
Valamikor apám szerelmes szava voltam,
anyám szája szélén övémként mosolyoltam.
Apám, anyám a földé, de ki fogadt örökbe
engem, a szó, a fény-e, és percre vagy örökre,
hogy ha el kell hullni, ha el kell halkulni,
szó és száj nélkül is – a hallgatáson túli
Akkoron – akkor és addig beszéljek,
amíg fű, föld, gyökér, kő meg nem értnek,
s mit bűntelen ütöttem, a testemnyi sebet,
megbocsájtja fölöttem az anyaföld s beheged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése