Ó, hát ez a Himalája.
Óriási hegyek, a holdig érnek.
Ez a rajt pillanata
A lakatlan égbolton a felhők fehér tejszínhabja.
Itt semmi sincs rejtve.
visszhangzik a fehér némaság.
Hangos a csend.
Te Jeti, gyere már le, egyél, kezemben a kenyér
tanuld meg az ábécét, s hogy kétszer kettő az négy,
és jó, hogy itt lent olvad hó.
Van piros almám, kettévágom.
Jeti, nem vagyunk rablók
velünk élhetsz.
Nem a halálról szólnak szavaink.
Ajándékom feledteti a rosszat. Mi is gyermekeket szülünk,
nevelünk a romok között.
Jeti, és van Shakespeare-ünk.
Jeti, és hegedűn játszunk.
És alkonyat után lámpát gyújtunk.
Fent nincs se hold, se föld
és megfagynak a könnyek.
Jeti, kérlek, gyere vissza!
Négy sziklafalon már leszakad a lavina,
már sírok, Jeti
elfullad a hangom
melegedjünk össze végre
az örök havon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése