felnő az este szürkesége lassan,
egér motoz a sárguló avarban,
s az őszi bogár hegedül -
Szeretek így, egészen egyedül
a tiszta, puha csendességben állni,
nem látva látni,
mikor a dolgok úgy kirajzolódnak
bennem, mint a ködszemek
fehér gyöngyökké alakulnak
a pókháló felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése