2017. január 26., csütörtök

Lucian Blaga: Hideg ajkak

Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.

A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.

Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
– ha csókolhatná valaki –
mint ajakad.

Közel vagy. Itt.

Hallom az éjben pillád rebbenéseit.

Áprily Lajos fordítása



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése