Nem lehetetlen, hogy egy este
eltévedt emberrel találkozzam.
(Annyi az üldözött, és
oly láthatatlan az irgalom.)
Balról kilátó, jobbról torony,
s felgyújtott létrák halmai.
Járt erre más is. Látni
a meglopott est végi Krisztuson:
fél lábbal tart, fél karral emelget,
lehetetlen, hogy zsákutcára mutasson.
Utóhang
Madarat hallani.
A feltüzesedett holdon Dávid hárfázik.
(Nagyobb a fájdalma annak,
aki másokért sóhajtozik.)
Bekopog, csőrével jó reggelt kíván,
aztán odarepül a gerendához,
a töviskoronás fejről elhordja a pókhálós leveleket.
Emlékszem, egyszer téged is láttalak,
maradék erődet vitted a kereszthez.
Szólj, Uram, mondtad, mit akarsz, hogy cselekedjek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése