2017. január 5., csütörtök

Petőcz András: Zárójelvers op. 52.

((           A magasban: miként a csillagok.
             Miként a gyertyák csillogása, éjjel,
             éjjelen, fények ragyogása, miként,
4           miként, miként --- Gyönyörű szavak,
             ha váratlanul és kedvesen --- A magas,
             a távoli égbolton --- mintha csillagok
             lennének. Láttad a ragyogást?
8           Láttad? Felfénylett valami, ott, ott
             a magasban, valami fényeskedett,
             mint a csillagok augusztusi éjen,
11         lesed a zuhanásuk, és érted, és meg-
             érted a --- Mit is?
             Mit is értek meg, Uram?
14         A ragyogást? A csillagok végtelen ragyogását?   ))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése