már rég felöltöztél a halálhoz és itt
hagytad nekünk az otthontalan álmokat
az emlékezetből kikoptatott napok
ott gurulnak az októberi szél
pofozta falevelek között
– már más dimenzióban vacogunk:
én az időre gondolok ami nincs többé
ami hajítófát sem ér nélküled…
nézem a szemedben virágzó éjszakát
és reménykedem hogy találsz valamit
amiért még érdemes… s tudnod kell:
arcodat viszem ha elmegyek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése